A Rákóczi Szövetség balassis iskolai szervezete az idén is pályázott a rendhagyó októberi diákutaztatási programra. A pályázat kiírása a járványhelyzetre tekintettel nem tartalmazta az iskolalátogatásokat, hanem valamely magyar történelmi emlékhely meglátogatására korlátozódott. Úgy gondoltuk, hogy Sátoraljaújhely és környéke méltó helyszín lesz, hiszen a trianoni országcsonkításnak emléket állító Magyar Kálvária mellett a város közelében található II. Rákóczi Ferenc szülőhelye, Borsi is.
Október 7-én, a kora reggeli órákban indultunk iskolánktól autóbusszal, Sátoraljaújhelyre érkezve először átmentünk a határon, s 10 óra után érkeztünk Borsiba. A faluban idén június 4-én nyitotta meg kapuit a szépségében megújult Rákóczi-kastély. A kastény a határ szlovák oldalán, Sátoraljaújhelytől alig 5 kilométerre áll, amelyet 1579 körül Zeleméri Kamarás István tokaji várkapitány emelt, pompás várkastéllyá Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György fejedelem építtette át. Az épület történelmi jelentőségét ma is az adja, hogy 1676-ban itt látta meg a napvilágot a későbbi fejedelem, II. Rákóczi Ferenc. A borsi kastélyban berendezett, II. Rákóczi Ferenc életét és korát bemutató kiállítás feltárja a kastély történetét, egy 17. századi birtok működésének lényegét. Kitekintést ad a korabeli Európára, ismerteti a Rákócziak családfáját. Szemlélteti a korabeli betegségmegelőző és gyógyító patikaszereket, illusztrálja, hogy miként bántak a 17. században a csecsemőkkel, valamint áttekintést nyújt Rákóczi ifjú- és felnőttkoráról, megidézi szökését a bécsújhelyi börtönből. A tárlaton keresztül részletesebben megismerhettük a szabadságharc okait, megjelentek számunkra a tábori élet mindennapjait, valamint, bepillantást nyerhettünk a száműzetésben élő fejedelem rodostói napjaiba. A bemutató Rákóczi emlékezetével zárul: áttekintést kaptunk arról, hogyan ápoljuk a fejedelem, a hadvezér emlékét filmen, festészetben, zenében, irodalmi alkotásokban vagy akár bélyegeken, élelmiszereken. A kastély megtekintését követően megkoszorúztuk a fejedelem mellszobrát, majd csoportképet készítve az emlékhely előtt, beszálltunk a buszba, s indultunk vissza Sátoraljaújhely felé.
12 óra körül, miután beérkeztünk Slovenské Nové Mesto nevű településre – amely nem más, mint a trianoni határ által elszakított sátoraljaújhelyi városrész – utunkat gyalog folytattuk a vasútállomásig, ahol a határvonalat jelentő Ronyva pataknál időztünk egy kicsit. Molnár Zsolt tanár úr mesélt a hajózható folyók legendájáról, amelyek a határkijelöléshez kapcsolódnak, s arról is, hogy valójában nem a patak, hanem a mellette húzódó vasútvonal volt a párizsi békekonferencián stratégiai jelentőségű a csehszlovák fél számára, ezért kellett kettévágni Sátoraljaújhely városát. A legendára emlékezve a helyi diákok szokása szerint mi is papírhajókat bocsátottunk a kis patak vizére.
A délután folyamán a város feletti Magyar Kálváriához vezető utat másztuk meg, ahol nem csak Matl Péter Turul-emlékművét, s az egykori 100. országzászlót láthattuk, hanem csodálatos panoráma nyílt a zempléni hegyvidékre is. A késő esti órákban érkeztünk vissza Budapestre.
Utólag elmondható, hogy egy élményekben rendkívül gazdag szakmai tanulmányút valósult meg a diákutaztatási pályázat keretében, amiért ezúton is köszönetet mondunk a Rákóczi Szövetség elnökségének, hogy támogatásukkal anyagi segítséget nyújtottak, lehetővé tették a programunk megvalósítását, úgy, hogy közben méltó módon emlékezhettünk a névadó fejedelemre, illetve a kettévágott Sátoraljaújhelyen megtapasztalhattuk a trianoni határ igazságtalanságát. Úgy érezzük, nemzeti identitásunk formálódását erősítette ez a tanulmányút.
Budapest, 2021. október 31. A helyi szervezetünk elnöksége
